Ügyfélszolgálat

Cigi csikkek, de annyi, megszámlálhatatlan. Á, nem a csikkesben, csak úgy mellédobva. Zsebkendő, zacskó, de biciklikormány és gumiabroncs is. A bokrok között. Ott nem látszik, de én látom. Már rááll a szemem. Kaptam csipeszt, nem kell hajolnom és jobban odaférek a bokrok közé. Ja, és kaptam új ruhát is. Neem, nem narancs, ne gúnyolódj! Kék, egész jó, nem rikítok messziről. Dolgozom, szedem, söpröm. 

 

Az autósok? Hát, ja, néha majdnem lesodornak a körforgalomról. Sietnek, az a dolguk. Az emberek? A narancsba kikerültek, most nem. Mondtam, már nem rikítok. Eldobják, hát! Ha látják, hogy ott söprök annál inkább, úgyis összeszedem. Össze én, nekem meg ez a dolgom.

 

Gazolok is, persze, a szegélyt, damillal. Ez egy jó kis cucc, kiszed mindent. Nem mindenki használhatja ám! Én bírom!

Hogy zavar-e? Mi? Az, hogy dolgozom? Nézz vissza, ezt a nagy placcot én csináltam egyedül, mi ebben a szégyellnivaló?